Tudom, kissé furcsa cím ez, augusztus 13-án, mikor a nappalok még forróak, az esték enyhék. A nőkön csinos szandálok, szoknyák, kivágott toppok, a férfiakon rövid ujjú ing, térdnadrág virít... De itt vannak ezek a figyelmeztető, hűvös reggelek. Látom ahogy a hajnal hasad, nyitom az ablakokat reggel hatkor és érzem ahogyan a nedves, földtől, virágoktól és állatoktól illatos levegő árad befelé az ablakon. Más már ez a levegő. Előrevetíti az őszt és kedves iskolai emlékeket lop a szívembe, elmerengek egy versen:
Ady Endre: Párizsban járt az Ősz.
 |
| a kép a www.crowdact.com oldalról |
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Régen nem szerettem az őszt, csak a színeit csodáltam, előre vetítette a fagyos telet, amikor én nagyon tudok fázni. Mára már tisztelem és szeretem az őszt, a színeken kívül észreveszem ahogy a természet megnyugszik, átadja magát az örök körforgásnak. Az élőlények, úgy ahogy a növények, az állatok is visszahúzódnak, s ránk feladatok várnak még a kertben. Tudom, nagyon is előre szaladtam... vagy mégsem annyira?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm hozzászólásodat!