Forrázat

A levelek, hajtások és virágok felhasználásának legegyszerűbb és legismertebb módja a forrázás vagy gyógytea készítése, ami ugyanúgy készül, mintha egy egyszerű teát főznénk.

Ha hagyjuk egy kicsit állni a forró vízben a gyógynövényeket, jó kiáznak a hatóanyagaik.

Az átlagos arány 25 gr szárított növény 600 ml vízhez, vagy egy teáskanál szárított növény egy csésze forró vízhez.

Ha friss növényeket használunk, duplázzuk meg a füvek mennyiségét.

Szórjuk az előmelegített kanna aljára a füveket, majd öntsük rá a forrásban lévő vizet. Fedjük le azonnal, hogy az illóolajok ne szabaduljanak ki. Hagyjuk ázni 10-15 percig. Fogyasszuk frissen, de két napig hűtőben tárolva fogyasztható marad.

Minden egyes növénynél figyelembe kell venni a felhasználási javaslatot, mert a forró vízzel egyes terápiás összetevők tönkre mennek. A hőhatásra érzékeny összetevők esetén hideg "forrázatot" azaz áztatással készítjük el az italt. Az adagolás azonos a fentiekkel de az áztatás estén 10-12 óráig hagyjuk a hideg vízben a növényi részeket., pl.: fehérmályva, útifű, fekete nadálytő...

Adagok:

Krónikus tünetek estén napi háromszor ihatunk forrázatot, míg akut problémákra -mint fájó torok, influenza és légúti gyulladás- hatszor egy nap (ha egyszerre 200 ml-nél nem iszunk meg többet!)

Bizonyos növényekkel kellemesebb ízt varázsolhatunk a gyógyteának, így ízjavítóként adhatjuk a borsmentát, az édesköményt, a citromfüvet és a levendulát, melyek elfedik a rossz ízeket de nem gyengítik az   ital hatását.

Édesítésre ha lehet használjunk édesgyökeret vagy édesköményt, de használhatunk mézet is. A gyógyteákat fogyasszuk forrón, vagy melegen, főleg ha megfázást, lázat, hurutot kezelünk vele.

Langyosan vagy hidegen akkor fogyasszuk, ha vesével és vizeléssel kapcsolatos bajokra használjuk, mint pl. vesegyulladás, felfázás, húgycsőgyulladás vagy ágybavizelés.

(forrás: Anne McIntyre: Gyógynövények cserépben)