Igen, végre eljött a mumus nap utolsó étkezése, a vacsora. Tavaly sikerült lefagyasztanom jó pár adag ribizlit a kerti termésből, málnát a nővéreméktől, így arra gondoltam, a nap közben fogyasztott almák után a mai utolsó Goldent megtámogatom ezekkel a piros színekkel és tavaszi ízekkel. Az elgondolás jó volt, de a ribizli savanykássága nem annyira tetszett, így következett egy újabb turpisság. Aszalt déli gyümölcsökből aprítottam egy púpos kanálnyit a gyümölcsökre. Jól elkevertem őket, majd a tetejükre egy-egy szelet aszalt mangót és papayat tettem :-)
Így már sokkal jobban élveztem az ízeket. A gyümölcs napot van aki jól bírja, van aki nem. Én az utóbbiak táborába tartozom. A gyümölcs egyáltalán nem szünteti meg az éhség érzetemet. Ég tőle a gyomrom és ez nem tesz boldoggá :-/
Működik viszont a figyelem elterelés. Ha fizikai munkát végzek, jövök, megyek, barkácsolok, akkor nem gondolok az éhségre. Ezt a napot így sikerült túlélnem, miközben már nyálcsorgatás közepette terveznem kellett a holnapi fehérje napot is...
(Hogy Te is tudjál előre tervezni, megsúgom, hogy holnap ebédre húslevesben főtt karaj lesz (oops, nem fehér hús) salátával, vacsorára a kimaradt hús fokhagymás párolt brokkolival, talán sajttal megszórva... huh, már nagyon várom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm hozzászólásodat!