Ahogy én sem, ez a hölgy sem a kaposvári Iparművészeti Szakközépiskolában szerzett tudásával keresi meg a napi betevőt, mégis meglepő, hogy hogyan köszön vissza a múlt, és hogyan hasznosíthatja az ember az egykor feleslegesnek vélt ismereteket. Hamar kiderül, hogy tulajdonképpen olyan, hogy felesleges tudás, nem létezik.
A közel 10 évvel ezelőtti időszakomra tényleg azt tudom mondani, hogy "fiatalság, bolondság":) Nem tartoztam a jó tanulók közé és túl fiatal voltam, hogy tudjam, mit is szeretnék kezdeni az életemmel valójában. Így aztán be kellett látnom, hogy noha szeretek rajzolni, festeni, az iparművészet nem az én utam. Volt bennem némi csalódás saját tehetségemben és szorgalmamban, de aztán szép lassan - biztosan megtaláltam a számomra járható utat. Ez nem azt jelenti, hogy már nem keresgélek, de már azt legalább tudom, merre keressek
Amikor írtam az új kreatív hobby termékcsaládunkat bemutató posztot utaltam két szerzőre, akiknek a könyvei nagy hatással voltak rám. Maximálisan egyetértek Matthew Fox és Clarissa Pinkola Estesszel abban, hogy az ember életében szükség van az alkotásra. Elgondolkodtam azon, hogy az én életemben vajon milyen szerepe van? Talán le kellene vetni a magamban érzett egykori csalódás érzését és csak a szórakozási és a saját lelki békém érdekében újra rajzolgatni, festegetni. Hiszen ki tudja milyen kapukat nyitna meg bennem? Ahogy előrehaladok a korban, úgy egyre inkább azt látom, hogy az ember, ha megnyit egy kaput, kellemesen meglepődhet, hogy mi jön be rajta. Nem véletlenül említettem az elején a nyelvtanítást. Az is egy kapu volt, amelyet meg kellett nyitnom és nagyon sokáig tartott, amíg sikerült, de a nyelvet tanulni vágyó diákokon kívül sokkal több hozadéka volt az életemben. Nagyon sokáig ódzkodtam attól, hogy tanítsak és legfőképpen attól, hogy gyerekekkel foglalkozzak. Aztán egyik diák után vállaltam a másikat végül már gyermekek tanítását is, pedig korábban határozottan elzárkóztam attól hogy én gyerekekkel foglalkozzak... Mégis ma már örömmel oktatgatom őket is. :)Amit mindebből ki szeretnék hozni, az az, hogy egy egyszerű változtatással átléptem a kifogások, magam szabta korlátok világából az "ezt én is meg tudom csinálni" , azaz a lehetőségek világába.
Ma már sokkal inkább látom a lehetőségeket, mint az akadályokat. És ez a kreativitás lényege, nem csak azt látjuk ami van, vagy éppen nincs, de azt, ami lehetne, és van hozzá kedvünk, találékonyságunk és akaratunk, hogy tegyünk érte, hogy legyen. Ki tudja, mi álldogál az ajtó előtt arra várva, hogy beengedjem?:)
Önarckép, avagy ilyennek láttam magam 19 évesen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm hozzászólásodat!