Úgy látszik mostanában a régi, bevált receptekhez nyúlok, amikor főzök, annyi, hogy csűrök-csavarok rajtuk egy kicsit. A tegnapi vacsora, mai ebéd is hasonló szellemben alakult. Régi kedvencem a paradicsomos káposzta, talán azért is, mert gyerekkorom, fiatalságom nagy részét Somogy megyében töltöttem, és ott nagyon népszerű ez a könnyen elkészíthető és meglehetősen költségkímélő étel (a párom szerint nagyon „lightos kaja"). Nem mindenki szereti, de aki igen, az nagyon.
Sokféleképpen készítik, van, ahol hús is kerül bele, van amikor sűrűbb, van amikor leveses. Lehet paradicsomkonzervből, de akár friss paradicsomból is főzni, de az alapja nagyon egyszerű:
- 1 fej káposzta, csíkokra szelve
- 1 hagyma, karikára vágva
- só, bors, fűszerek, egy evőkanál cukor
- étolaj, liszt (rántáshoz)
Ehhez képest én a következőképpen jártam el:
- Zöld káposzta helyett lilakáposztát használtam és nem „rántottam be,” viszont tettem bele két kisebb darab krumplit.
- Mielőtt főzővizet adtam volna hozzá, a hagymát és a káposztát olívaolajon megpároltam.
- Natúrételízesítővel, himalájai kristálysóval, borssal, bazsalikommal, petrezselyemmel, pirospaprikával és egy kevés csilivel ízesítettem.
Így a végeredmény kicsit levesszerűbb, és ami a legkomolyabb, bíbor színű. Finom, laktató nem mindennapi vacsora (és majd ebéd) lett belőle, ami még a páromnak is ízlett.
Hogy miért választottam a lilakáposztát? Egyrészt mert szeretem, másrészt, mert színes, azaz antioxidánsokban gazdag. Ugyanis az esetek többségében minél élénkebb színű egy gyümölcs vagy zöldség, annál értékesebb élettani hatásai vannak.
Hát nem szép? Jó étvágyat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm hozzászólásodat!