A téli kertek lakói - Hogyan gondoskodjunk telelő madarainkról

Hihetnénk, hogy a téli táj nem ad otthont a színes élővilágnak. Azonban ez tévedés, hiszen ha figyelmesek vagyunk, találkozhatunk számos madárfajjal. A tőlünk északabbra fekvő, mostohább klímájú területek madarainak sok esetben Magyarország jelenti a telelőhelyet. Ugyan hazánk környezetállapota jelenleg még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet, az etetéssel nagyban segíthetjük kis szárnyas barátainkat. A felnőttek és gyermekek általában szeretik meglesni az etetőre gyűlt színesebbnél színesebb madarakat, szokásaikat, viselkedését. Örömöt lopnak az ember életébe, miközben megfigyelhetjük őket természetes környezetükben. 

A napi szintű etetés és vele együtt az itatás igen fontos jelentőséggel bír, hiszen így biztosíthatjuk élővilágunk megóvását, támogatását.
Jó pár itthon telelő madarunk van, akik nem vonulnak melegebb tájakra. Mint hobbykertészeknek, feladatunk, hogy törődjünk akkor is a természettel, amikor az nem tud nekünk közvetlenül adni, nem tudjuk saját céljainkra művelni, azonban tudjuk, hogy ezt a gondoskodást, gazdagon meg fogja hálálni.

Az etetésen és itatáson kívül fontos a mesterséges odúk kialakítása, a kertünkbe látogató madaraknak. Ami még nagyon fontos, hogy az etetést vegyük komolyan, és folyamatosan végezzük egész télen, hiszen a kertünk lakói számítani fognak ránk.

Nézzük, kik lehetnek ők?

Széncinege

A széncinege védett madár, főként lomberdőkben és tölgyesekben él. Kertekben és parkokban is gyakran megtalálható. A feje fekete-fehér, a hasát sárga toll borítja. Rovarokat, pókokat és olajos magvakat eszik. A téli etetőket is szívesen felkeresi.

Nagy fakopáncs

Hazánk leggyakoribb harkályféléje. Erdőkben, parkokban, kertekben él ez a védett madár. Odúlakó. Táplálékát fatörzseken, vastagabb ágakon, vagy talajon keresi. Ősszel és télen a kéreg alól veszi ki az ott rejtőző lárvákat. Megeszi a magvakat is (pl. fenyőmag), így vele is találkozhatunk, ha téli etetőt, odút helyezünk ki kertünkbe. 

Zöldküllő

A zöldküllő gazdag színezetű, jóval nagyobb harkályfaj, mint a nagy fakopáncs. A tél végét és kora tavaszt hangos, „klü-klü” kiáltással jelzi. Kedvelt helyei a ligetes erdők, fasorok és parkok. Egész évben a talajon keresi táplálékát. Kedvenc eledele a hangya, melyet télen akár a hó alól is kivés.

Erdei fülesbagoly

Az erdei fülesbagoly egy közepes nagyságú bagoly, hatalmas tollfülekkel s nagy narancsvörös szemekkel.  Nyílt területeken vadászik. Főként rágcsálókat eszik; szereti a mezei pockot és a cickányt. Havas teleken főleg madarakat (pl. verebet) fogyaszt szívesen. A fülesbagollyal nem valószínű, hogy találkozunk madáretetőnknél, ha mégis megpillantanánk, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

Jégmadár

A jégmadár egy hosszú és erős csőrű, rövid farkú, zömök testű madár. Kedvelt helye a vízpart. A be nem fagyott tavak mellett télen is megtalálható. Türelmesen üldögélve les zsákmányára, apró halakra, vízi rovarokra. Magyarországon védett madár.

Tengelic

A tengelic az egyik legtarkább magyarországi madár. Kertekben, gyümölcsösökben és szőlőhegyeken él. A tengelic télen hóból kiálló gyomokon keres magának magokat, azon kívül hernyókat és bogarakat is eszik. A nagy hidegben nehéz a sorsa, mert nehezen talál élelmet. Madáretetővel segítségére lehetünk!

Miért jó az etetés, itatás, odúkihelyezés?

A kistestű (veréb méretű) madarak normál testhőmérséklete - az emberéhez képest - rendkívül magas, 41-43 C° között alakul. A nem vonuló fajok nem halmoznak fel jelentős energiatartalékot zsír formájában. Ezért ezeknek a madaraknak rendkívül fontos, hogy a rövid téli nappal alatt, amikor még 8 órájuk sincs a táplálkozásra, megfelelő mennyiségű élelmet találjanak és fogyasszanak el, ami biztosítja számukra a nappali anyagcsere szükségletet és a leghidegebb éjszakai órák átvészelését.
Érdemes zsíros magvakat kínálni, sőt, faggyú és vajtégla kihelyezése is indokolt, hiszen a zsírból, olajból a madarak sejtjei hosszú távon képesek felvenni az energiát.

Semmiképpen sem szabad egyik napról a másikra felszámolni az etetőket. Előfordulhat, hogy az üres etetőnél hoppon maradt madarak a nappal fennmaradó óráiban nem találnak elegendő élelemet a környéken. Ilyenkor, ha az éjszakai hőmérséklet - 10 C°-ig vagy alá csökken, nagy az esélye annak, hogy az éhező, legyengült madarak hajnalra megfagynak.  

Télen szürkület és pirkadat között akár 13-14 órát is mozdulatlanul pihenve töltenek az etető madarai, ilyenkor nélkülözniük kell az izommozgás fűtő hatását. Ezért nem mindegy, hogy az akár -20 C°-s fagyokat a csupasz ágak között vagy egy odúban vészelhetik át, ami megőrzi a madarak testmelegét, különösen akkor, ha több madár bújik össze egy-egy odú alján.      

Az odúkat - különösen akkor, ha otthon az ablakból meg is szeretnénk figyelni a madarakat - nem kell nagyon magasra rakni, bőven elég a 2 m körüli magasság. Az odúkat a legegyszerűbb ágcsonkokra akasztva, lógatva felhelyezni, a madarakat a legkevésbé sem zavarja az ezzel járó alkalmankénti lengedező mozgás. 

A télen kihelyezett odúkat nem kell tavasszal sem áthelyezni, mert a madarak nagyobb eséllyel fészkelnek ismerős helyre. Ezért is fontos szempont, hogy - a nyári költési viselkedésre, a saját terület védelmezésére  gondolva - ne zsúfoljuk tele odúkkal az etető-itató közvetlen környékét, de erre nincs is szükség! Ha 4-5 odút 30-40 m-es, kisebb odútelepet néhány száz, nagyobbat 500-1.000 m sugarú körben telepítünk az etető köré, akkor ezek egész évben ki tudják szolgálni a madarak igényeit.

Tavasszal miután a hó elolvad és a madarak találnak élelmet maguknak a természetben, számoljuk fel az etetőket, mert sok madárnak akik felnőttként télen a magokon át tudnak telelni, a fiókája csak és kizárólag rovarokat képes megemészteni. Rájuk nézve halálos lehet, ha a szülőmadarak a kihelyezett magokkal próbálják etetni őket. (Sajnos volt már rá példa.) 

Forrás:www.mme.hu