Tavasszal, mikor olyan hirtelen szép idő kezdett kerekedni, a kertrendezés, veteményezés, palántázás újra felébresztette bennem a régi emlékeket. Gyermekkorom tavaszait, mikor édesapámmal együtt túrtuk kint a kertvárosi kiskertünkben nagy lelkesedéssel az ágyásokat, elültettük a magokat és nap mint nap vártam, mikor bújnak elő a földből a hajtások.
Tavaszonként mentek ki nagyszüleim a tanyára, vásároltak jószágot a piacon és nevelték a baromfit, a nyulat, a disznót egészen a tél beköszöntéig. A felnövő nemzedék a nyár folyamán, magától értetődő módon ment a levesbe, rántani, vagy lesütni, a disznóvágás pedig a hab volt a tortán, a tanyasi élet záró akkordja. A téli pár hónapot nagyszüleim a városban töltötték.
Ezek az emlékek, tapasztalások a velük felvett tudás, feledhetetlenek. Vissza, visszatérnek, sőt, soha el nem hagynak én vagyok magam, hiszen alakultam általuk.
Idén tavasszal is hívott a kert, de egy merész gondolat is foglalkoztatott. Pest, kertváros... szeretnék pár tyúkot. A gondolat szöget ütött, nem hagyott nyugtot nekem. Több ismerősömben is érett már a gondolat, saját tyúk, ellenőrzött élelmezés, tiszta élelmiszer... út az önellátás felé.
Barátaim segítségével megépült a tyúkól. Először három barna japán tyúkocska, később, a nyár folyamán 2 kis fekete csirke költözött bele. A barnák már a nyáron elkezdtek tojni, és én nagyon boldog voltam. SAJÁT hazai tojás, nem tápos, hanem kapirgálós magos tyúkoktól! :-) Igaz, a japán tojások feleakkorák mint a "rendes" tyúké, de ez nem zavar, jó lesz nekünk a kicsi is.
A két kis fekete is elkezdett nőni, s kiderült egyik tyúk lesz, a másik kakas. De micsoda deli kakas lett belőle! A kert szépe ez a legény, s reggel kedvemre cifrázza az ébresztőt. :-) A hangjától jobb kedvre derülök.
Na jó, elmondom, hogy az első próbálkozásainál fetrengtem a röhögéstől, mert olyan hangot adott ki, mint a farsangi duda: Tutú Tú Mára már kiforrott szaktudással kukorékol, indulhatna a Voice-ban.
Ősszel elkezdődött a vedlés, a tavaly kikelt barna tyúkok nagyon lepukkantak, úgy néztek ki mint akit darálóból szedtek ki.... A tollváltás időszaka alatt egyáltalán nem adtak tojást, hiszen a szervezetüknek a tollak növesztésére kellett fordítani minden energiát. Megérte, mert gyönyörűek lettek ismét.
Most, hogy bejött a hideg idő, annak rendje és módja szerint nem várható gyakorta tojás tőlük, de azért 2-3 naponta akad egy a fészekben.
Tavaszra várom a bébi-bummot :-) A kis barnák már a nyáron megmutatták, hogy kitartóan tudnak kotlani.
Mekkora élmény lesz ez a kisfiamnak, hogy láthatja majd, hogyan kelnek ki és nevelkednek a kiscsibék!
Szeret gondoskodni az állatokról, gyakran jön ki velem kiengedni vagy visszazárni a baromfikat és szeret nekik magot szórni is.
Kíváncsian figyeli, mik a tennivalók az állatok körül és örömmel hozza be a "hálapénzt".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm hozzászólásodat!