Két vegetáriánus nap egy családnál és egy ismeretlen mozdonyvezető.

Múlt vasárnap végre eljutottam fiammal Pécsre, ahol meglátogattunk egy nagyon kedves baráti házaspárt. Ők már igen régóta vegetáriánusok és kíváncsian vártam azt a két napot, míg ott voltunk, hiszen kisfiam elég válogatós. A vendégeskedést akadálymentesen vettük, bár az első nap a hagymás karfiollevest határozottan elutasította, ellenben a második fogásért rajongott. Kiderült, hogy a rántott hús helyettesítésére a rántott karfiolt szívesen fogadja az 5 éves Marci, aki eddig hallani sem akart róla, mint zöldség.

A rizs mellé jól fogyott még a rántott sajt, és a kertben szedett birskörtéből szegfűszeggel, fahéjjal, vaníliás cukorral főzött kompót is.

Másnap a reggeli vajaskifli volt, amihez lehetett választani sok-sok zöldség közül: retek, paradicsom, paprika, újhagyma, de akár lekvárt és mézet is tehettünk rá.

A hétfői ebéd irányvonalát az előző napról maradt rizs adta, melyhez zöldség paprikást készítettünk. Ennek lényege az indiai fűszerezés (gyömbér, római kömény, lepkeszegmag) volt. Hagyma, répa, burgonya, kaliforniai paprika, paprika is került bele. A végén megszórtuk még piros paprikával, sóval. Belekevertük a rizst és cukros-ecetes salátával tálaltuk.

Nagyon finom volt.

Köszönjük szépen a vendéglátást Judit és Robi! :-D

A gyors, könnyen elkészíthető, egészséges ételek nem ülték meg a gyomrunkat, jó közérzetet biztosítottak a visszaút során is. A vonaton végig azért rágta a fiam a fülemet, hogy nézzük meg a masinisztát, hogyan vezeti a vonatot. Az IC különálló mozdonyába menet közben nem lehet bejutni, de a kalauz megerősítette, ha befut a Keleti pályaudvarra a vonat, nyugodtan kopogjunk be a vezetőfülkébe.

Marci izgatottan sietett, húzott előre a peronon, csak ott érjük még a vezető bácsit a mozdonyban!

Bekopogtam, s az oldalsó ajtó rögtön nyílt. A mozdony oldalába mélyesztett lépcsőkön Marci nem bírt felmenni, így a csekély 21 kiló alatt majd az aszfaltba süllyedtem. :-)

A vezető belibbentette Marcit, aki sugárzott a boldogságtól és okos fejjel itta a masiniszta szavait. Megnézte az irányítópultot, a kapcsolókat, a monitort a különböző váltókarokat...

Boldogságos pillanatok voltak ezek.

Köszönjük az ismeretlen mozdonyvezetőnek a kedvességét!