Jó sok, magyar szerzők által írt paleolit receptes könyvet táraztam be az elmúlt időben, de valahogy nem találok fogást rajtuk, mert hol ez nincs itthon, hol az, hol időm nincs... szóval tervezni kéne, legalább egy hétre előre, hogy melyik nap mi legyen és az alapanyagok legyenek itthon. Általában vadászok magamnak valamit (tehát a vénámban benne van az ősi ösztön)... kimegyek a kertbe, leszedek pár zöldséget, tyúkok alól tojást, hűtőből sajtot, húst... és valamit összeütök. Ez azért mégis másabb mint rákészülni és tökéletes ízhatást elérni bevált receptek alapján.
Most az Alexandrában megtaláltam a frissített verziót: Dán paleolit /Kőkorszaki étrend, Paleoreceptek a ma embere számára... egy dán vezető séf könyvét.
Nem, sajnos ez a könyv sem osztja be az időmet, hogy melyik nap mi legyen itthon és hány órakor kezdjek neki a főzésnek ahhoz, hogy x időre pont kész legyek vele... De mégis valami mást és újat nyújt ez a könyv mint a többi, eddig olvasott.
Annyira jól elmagyarázza, hogy miért nem jó a sok szénhidrát, a keményítő, hogy abszolút alá támasztja az egyik igen nagyra becsült könyv tartalmát, melynek a címe: Az új rákellenes táplálkozás.
Mindkettő könyv leírja, hogy az emberi szervezetnek nincs szüksége finomított cukorra, de ha természetes szénhidrátokat nézünk, azokra sincs ekkora mennyiségben szüksége, mint amennyit a mai kor embere napi szinten bevisz.
A szükséges glükózt, melyre szervezetünknek szüksége van, a bevitt zsírokból és fehérjékből saját szervezetünk elő tudja állítani.
Még dédszüleink idejében sem használtak ennyi cukrot mint manapság az élelmiszerekben, az azelőtti időkben pedig még inkább nem.
A szokás nagy úr. Már annyiszor kitiltottam a házból a csokit és az édességet és apránként mindig, folyton-folyvást visszaszivárog.... De majd most!
Az emberek ízlésének formálása már gyerekkorban kezdődik. Kapják az édes pépeket, az édes zöldségeket, az édes gyümölcsöket és a cukor díler nagyszülőktől a jutalom édességeket...
Azt hiszem erről az útról vagy óriási erőfeszítések árán lehet letéríteni egy gyermeket, vagy meg kell várni, hogy felnőjön és azzal együtt benőjön a feje lágya.
Azt gondolom, hogy felnőttként is nehéz elszakadni azon ízvilágtól, melynek rabja vagyunk. Vajon sikerül-e nekem? Nem tudom legyek-e kompromisszum képes az első időszakban? Legyenek-e napok mikor szénhidrát (kenyér, tészta, burgonya, gabona) engedélyezett, és később csökkentsem ezek mennyiségét, majd hagyjam el? Vagy csapjak bele a lecsóba és folytassam így, ahogyan két napja étkezem? (Nuku kenyér és társai)
Kétségekkel küzdök, hiszen 20-25 éves korom óta nagyon szimpatizálok a vegetáriánus életmóddal és inkább a hús volt a kevés az asztalomon, mint a szénhidrát.
A Dán paleolit írója szerint egy jól összeállított menü kárpótol mindenért és még egészségesebb, energiával teltebb lesz az ember tőle. Nem lesznek ingadozások, nem lesznek farkaséhségek... kíváncsivá tett, és leírt még egy fontos dolgot: meg kéne mozdulnunk a napi betevőért. No igen... aki ülőmunkát végez... annak a legnehezebb. De majd kitalálunk valamit erre is, hiszen ez is, mint a főzés az idő és alapanyag beosztáson múlik. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm hozzászólásodat!