Isphagula hatóanyagának részletes ismertetése |
Eredete:
Nyugat-Ázsiában és Indiában elterjedt növény az útifű, Indiában és Pakisztánban termesztik is.
Botanika:
Ennek a kis méretű, nem évelő növénynek a szára egyenes, a levelei lándzsaszerűek, párhuzamos erezetűek. A virágok szára fehér virágokból álló, körkörös füzérvirágzatban végződik. A csésze- és a fedőlevelek alakja az útifűfélék családjának megkülönböztető jele.
Hatóanyagokat tartalmazó része:
A növény hatóanyagokat tartalmazó része a maghéj, vagy annak érett, szárított magja [G31]. A maghéj, amely a maghártyából és az egymás melletti kambiumokból áll, darabokban, vagy világosbarnás-rózsaszín burokban van, elérheti a 2 mm-es hosszúságot és az 1 mm-es szélességet. Az útifű magja világosbarnás-rózsaszín, sima, csónak formájú, befelé görbülő. 1,5-3,5 mm hosszú, 1,5-2 mm széles és 1-1,5 mm vastag. A homorú oldalán középen egy világos folt látható: ez a mag köldöke. A domború oldalán egy világosbarna, a mag hosszának negyedét takaró folt látható, amely a csíra elhelyezésére szolgál. A maghéj pora halványsárga, a magé világosbarna. Mikroszkóp alatt a mag 3-25 nm átmérőjű, 2-4 részből álló keményítőket mutat, melyek ritkán fordulnak elő a maghéjban. A felfúvódás mértékének meghatározása segítségével megbecsülhető a mag folyadéktartalma (mucilage). Ez minimum 40 a maghéjban vagy 9 a magban.
TLC-vizsgálat során azonosították a xilózt, az arabinózt és a galaktózt.
Kémiai összetétele:
Az útifű magja proteinekben igen gazdag, ezeken kívül 0,06 % alkaloidot, valamint aucuboside-ot (ez egy iridoid), szterolokat (alfa-szitoszterol, sztigmaszterol, kampeszterol), triterpéneket, lipideket [1 és a többi idézett jegyzet] és a maghéj külső részében elhelyezkedő szénhidrogéneket tartalmaz.. A növény aktivitása a folyadék (mucilage) jelenlétének köszönhető.
Folyadék (mucilage): A maghéjban nagy arányban van jelen, elérheti a 30 %-ot is. Az oldható poliszacharid frakció (a teljes mucilage-tartalom 85 %-a) nagyon elágazó, savas szerkezetű, főleg a D-xilózból (63,6 %) és az L-arabinózból (20,4 %) tevődik össze [2]. A polimer fő lánca egy xilán, melyben a kötések szabálytalanok: vagy 1-4, vagy 1-3 [3]. Az oldalágakat vagy egy xilóz (1-3 kötéssel), vagy egy arabinóz (1-3 kötéssel), vagy egy aldobiuronique sav (alfa-D-galakturonsav és alfa-L-ramnóz (1-2) kötéssel kapcsolódva 1-3 vagy 1-2 kötéssel alkotják. Más munkák megkülönböztetik a hidegen vízben oldódó frakciókat a melegen vízben oldódóktól és e két frakció különböző monoszacharid-arányát is megemlítik [4].
Gyógyszerészeti adatok:
Mint sok más, poliszacharidban gazdag növény, az útifű is mechanikusan laxatív hatású. Az útifű folyadéktartalma (mucilage) a felszívott vízzel sűrű gélt alkot, ami hidrofil tulajdonságának és puffasztó hatásának köszönhető. Így ez a gél a belek tartalmának méretét megnövelve stimulálja a perisztaltizmust és könnyíti a belek kiürítését. Az így kialakult gél viszkozitása befolyásolja azok aktivitását is [5].
Az útifű folyadéktartalmának (mucilage) más biológiai tulajdonságainak többsége embereken, valamint állatokon végzett kísérletekből ismeretesek. Az útifű használata (de még általánosabban: annak rostjainak használata) divertikulózis esetében hatásos. A vastagbélre és a belekre gyakorolt gyulladáscsökkentő hatása és az akciómechanizmusok vizsgálata patkányoknál megtörtént [6]. Az útifű mukopoliszacharid tartalmának (más néven kondroitintartalmának) szokatlan hatása az, hogy tisztítja a sebeket és gyorsítja a hegesedésüket [7].
A szénhidrátok metabolizmusára való hatása: Számos tanulmány beszámol az útifű alacsony glükózszintet kiváltó hatásáról [8,9], ez lehetővé teszi a drog hagyományos gyógykezelésben való kiegészítő használatát (nem inzulinfüggő diabétesz esetében). Ez a hatás egyrészt az enterohormonális rendszer csökkenéséhez [11], másrészt egy, a táplálék és a nyálkahártya között képződő szövetszerű anyag [10] kialakulásához köthető.
A lipidek metabolizmusára való hatása: A diétás ételekhez oldható rostok hozzáadása jelentősen módosít bizonyos, kardiovaszkuláris megbetegedések rizikófaktoraiként általánosan elismert paramétereket. A koleszterinszintet és a lipidszintet csökkentő hatásokról is beszámoltak [8,12,13]. Az oldható rostok gyorsíthatják a keringést és a koleszterin bélben való felszívódását [14], stimulálhatják ennek kiválasztását, gyorsíthatják a koleszterin biliáris savakká való alakítását, gátolhatják bizonyos emésztőrendszeri enzimek hatását [15]. Egy tengerimalacokon végzett kísérlet kimutatta, hogy az útifű lipidcsökkentő hatását úgy fejti ki, hogy ehhez felhasználja a biliáris savak felszívódását és a koleszterin hepatikus metabolizmusát [16].
Megfigyelések az embernél:
Székrekedés: Számos útifű-folyadék (mucilage) alapú, útifű maghéj-alapú [17] vagy más szennacserjék maghéjával kevert [18] készítményt megvizsgáltak és a széklet konzisztenciájának és útjának javulását jegyezték le [19]. Krónikus székrekedés esetén is hatásos a kezelés [20].
Hasmenés: Gyermekkori vagy radioterápiás kezelés okozta hasmenés [21], valamint fekális inkontinencia [22] esetén is szabályozó hatást jegyeztek föl.
Vastagbél irritáció: Az útifűről egy klinikai kísérlet nagyon kielégítő eredményeket hozott [23 és már idézett referenciák] a vastagbél irritáció szimptomatikus kezelésében.
Cukorbetegség: A 2-es típusú cukorbetegség esetén alkalmazott táplálkozás kiegészítője az útifű. Ha egy cukorban szegény étel bevitelét útifű- és pszillium-típusú rostokkal dúsítjuk, akkor a 2-es típusú cukorbetegségekben szenvedő felnőttek szérumában csökkenthető a glükóz, az inzulin és a szabad zsírsavak aránya. [27]. Átlagosan 36 %-os inzulin-, és 11 %-os glükózkoncentráció-csökkenés érhető el útifűvel kezelt személyek esetében [28].
Magas koleszterinszint: Számos klinikai kísérlet megmutatta, hogy a útifűfélék (pszillium, útifű) kismértékben csökkentik az LDL-koleszterinszintet (és így az összkoleszterinszintet is), de nem hatnak a trigliceridek és a HDL-koleszterinek arányára [G6, 29-32]. Megfigyelték, hogy a lipoproteines metabolizmus különbözött a vizsgált személy nemétől: nőknél az ösztrogének bizonyos folyamatokkal interferáltak [33]. A lipidarány javulásának fontos és jótékony következménye a kardiovaszkuláris veszély [34] és a hipertónia kialakulási esélyének csökkenése [35]. Az oldható rostok párhuzamos használata lehetővé teszi a statin-adag felére csökkentését - jegyezték fel magas koleszterinszintben szenvedő betegeknél [36].
Elhízás: Az elhízottság kezelése esetén az útifűvel kombinált kezelés sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint az anélküli [37].
Használata:
Az útifű magja toxinmentes, és - bár az útifű magja respiratorikus allergiás problémákat okoz - használatánál csak kivételes esetben léphet fel anafilaktikus sokk [38]. Az útifű, a pszillium és más útifűfélék magja: egész magok, hántolt magok, mucilage (nagy pohár vízben 2 evőkanálnyi), granulátumok, a teljes por géles kapszulái mind a székrekedés szimptomatikus kezelésére szolgálnak. A tiszta útifű maghéja (szaharóz hozzáadása nélkül) kisegítő kezelésként javasolt a következő metabolikus zavaroknál: elhízás, cukorbetegség, magas koleszterinszint.
Biztonság:
Nincsenek nagy gyógyszeres kölcsönhatások, a tolerancia jó, kicsik a nemkívánatos hatások (haspuffadás). Fekvőbetegeknél, valamint ismeretlen eredetű hasi fájdalom és bélelzáródás esetén a magokat csak elővigyázatosan szabad alkalmazni. Gyermekeknél ellenjavallott a hosszan tartó kezelés.
Nyugat-Ázsiában és Indiában elterjedt növény az útifű, Indiában és Pakisztánban termesztik is.
Botanika:
Ennek a kis méretű, nem évelő növénynek a szára egyenes, a levelei lándzsaszerűek, párhuzamos erezetűek. A virágok szára fehér virágokból álló, körkörös füzérvirágzatban végződik. A csésze- és a fedőlevelek alakja az útifűfélék családjának megkülönböztető jele.
Hatóanyagokat tartalmazó része:
A növény hatóanyagokat tartalmazó része a maghéj, vagy annak érett, szárított magja [G31]. A maghéj, amely a maghártyából és az egymás melletti kambiumokból áll, darabokban, vagy világosbarnás-rózsaszín burokban van, elérheti a 2 mm-es hosszúságot és az 1 mm-es szélességet. Az útifű magja világosbarnás-rózsaszín, sima, csónak formájú, befelé görbülő. 1,5-3,5 mm hosszú, 1,5-2 mm széles és 1-1,5 mm vastag. A homorú oldalán középen egy világos folt látható: ez a mag köldöke. A domború oldalán egy világosbarna, a mag hosszának negyedét takaró folt látható, amely a csíra elhelyezésére szolgál. A maghéj pora halványsárga, a magé világosbarna. Mikroszkóp alatt a mag 3-25 nm átmérőjű, 2-4 részből álló keményítőket mutat, melyek ritkán fordulnak elő a maghéjban. A felfúvódás mértékének meghatározása segítségével megbecsülhető a mag folyadéktartalma (mucilage). Ez minimum 40 a maghéjban vagy 9 a magban.
TLC-vizsgálat során azonosították a xilózt, az arabinózt és a galaktózt.
Kémiai összetétele:
Az útifű magja proteinekben igen gazdag, ezeken kívül 0,06 % alkaloidot, valamint aucuboside-ot (ez egy iridoid), szterolokat (alfa-szitoszterol, sztigmaszterol, kampeszterol), triterpéneket, lipideket [1 és a többi idézett jegyzet] és a maghéj külső részében elhelyezkedő szénhidrogéneket tartalmaz.. A növény aktivitása a folyadék (mucilage) jelenlétének köszönhető.
Folyadék (mucilage): A maghéjban nagy arányban van jelen, elérheti a 30 %-ot is. Az oldható poliszacharid frakció (a teljes mucilage-tartalom 85 %-a) nagyon elágazó, savas szerkezetű, főleg a D-xilózból (63,6 %) és az L-arabinózból (20,4 %) tevődik össze [2]. A polimer fő lánca egy xilán, melyben a kötések szabálytalanok: vagy 1-4, vagy 1-3 [3]. Az oldalágakat vagy egy xilóz (1-3 kötéssel), vagy egy arabinóz (1-3 kötéssel), vagy egy aldobiuronique sav (alfa-D-galakturonsav és alfa-L-ramnóz (1-2) kötéssel kapcsolódva 1-3 vagy 1-2 kötéssel alkotják. Más munkák megkülönböztetik a hidegen vízben oldódó frakciókat a melegen vízben oldódóktól és e két frakció különböző monoszacharid-arányát is megemlítik [4].
Gyógyszerészeti adatok:
Mint sok más, poliszacharidban gazdag növény, az útifű is mechanikusan laxatív hatású. Az útifű folyadéktartalma (mucilage) a felszívott vízzel sűrű gélt alkot, ami hidrofil tulajdonságának és puffasztó hatásának köszönhető. Így ez a gél a belek tartalmának méretét megnövelve stimulálja a perisztaltizmust és könnyíti a belek kiürítését. Az így kialakult gél viszkozitása befolyásolja azok aktivitását is [5].
Az útifű folyadéktartalmának (mucilage) más biológiai tulajdonságainak többsége embereken, valamint állatokon végzett kísérletekből ismeretesek. Az útifű használata (de még általánosabban: annak rostjainak használata) divertikulózis esetében hatásos. A vastagbélre és a belekre gyakorolt gyulladáscsökkentő hatása és az akciómechanizmusok vizsgálata patkányoknál megtörtént [6]. Az útifű mukopoliszacharid tartalmának (más néven kondroitintartalmának) szokatlan hatása az, hogy tisztítja a sebeket és gyorsítja a hegesedésüket [7].
A szénhidrátok metabolizmusára való hatása: Számos tanulmány beszámol az útifű alacsony glükózszintet kiváltó hatásáról [8,9], ez lehetővé teszi a drog hagyományos gyógykezelésben való kiegészítő használatát (nem inzulinfüggő diabétesz esetében). Ez a hatás egyrészt az enterohormonális rendszer csökkenéséhez [11], másrészt egy, a táplálék és a nyálkahártya között képződő szövetszerű anyag [10] kialakulásához köthető.
A lipidek metabolizmusára való hatása: A diétás ételekhez oldható rostok hozzáadása jelentősen módosít bizonyos, kardiovaszkuláris megbetegedések rizikófaktoraiként általánosan elismert paramétereket. A koleszterinszintet és a lipidszintet csökkentő hatásokról is beszámoltak [8,12,13]. Az oldható rostok gyorsíthatják a keringést és a koleszterin bélben való felszívódását [14], stimulálhatják ennek kiválasztását, gyorsíthatják a koleszterin biliáris savakká való alakítását, gátolhatják bizonyos emésztőrendszeri enzimek hatását [15]. Egy tengerimalacokon végzett kísérlet kimutatta, hogy az útifű lipidcsökkentő hatását úgy fejti ki, hogy ehhez felhasználja a biliáris savak felszívódását és a koleszterin hepatikus metabolizmusát [16].
Megfigyelések az embernél:
Székrekedés: Számos útifű-folyadék (mucilage) alapú, útifű maghéj-alapú [17] vagy más szennacserjék maghéjával kevert [18] készítményt megvizsgáltak és a széklet konzisztenciájának és útjának javulását jegyezték le [19]. Krónikus székrekedés esetén is hatásos a kezelés [20].
Hasmenés: Gyermekkori vagy radioterápiás kezelés okozta hasmenés [21], valamint fekális inkontinencia [22] esetén is szabályozó hatást jegyeztek föl.
Vastagbél irritáció: Az útifűről egy klinikai kísérlet nagyon kielégítő eredményeket hozott [23 és már idézett referenciák] a vastagbél irritáció szimptomatikus kezelésében.
Cukorbetegség: A 2-es típusú cukorbetegség esetén alkalmazott táplálkozás kiegészítője az útifű. Ha egy cukorban szegény étel bevitelét útifű- és pszillium-típusú rostokkal dúsítjuk, akkor a 2-es típusú cukorbetegségekben szenvedő felnőttek szérumában csökkenthető a glükóz, az inzulin és a szabad zsírsavak aránya. [27]. Átlagosan 36 %-os inzulin-, és 11 %-os glükózkoncentráció-csökkenés érhető el útifűvel kezelt személyek esetében [28].
Magas koleszterinszint: Számos klinikai kísérlet megmutatta, hogy a útifűfélék (pszillium, útifű) kismértékben csökkentik az LDL-koleszterinszintet (és így az összkoleszterinszintet is), de nem hatnak a trigliceridek és a HDL-koleszterinek arányára [G6, 29-32]. Megfigyelték, hogy a lipoproteines metabolizmus különbözött a vizsgált személy nemétől: nőknél az ösztrogének bizonyos folyamatokkal interferáltak [33]. A lipidarány javulásának fontos és jótékony következménye a kardiovaszkuláris veszély [34] és a hipertónia kialakulási esélyének csökkenése [35]. Az oldható rostok párhuzamos használata lehetővé teszi a statin-adag felére csökkentését - jegyezték fel magas koleszterinszintben szenvedő betegeknél [36].
Elhízás: Az elhízottság kezelése esetén az útifűvel kombinált kezelés sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint az anélküli [37].
Használata:
Az útifű magja toxinmentes, és - bár az útifű magja respiratorikus allergiás problémákat okoz - használatánál csak kivételes esetben léphet fel anafilaktikus sokk [38]. Az útifű, a pszillium és más útifűfélék magja: egész magok, hántolt magok, mucilage (nagy pohár vízben 2 evőkanálnyi), granulátumok, a teljes por géles kapszulái mind a székrekedés szimptomatikus kezelésére szolgálnak. A tiszta útifű maghéja (szaharóz hozzáadása nélkül) kisegítő kezelésként javasolt a következő metabolikus zavaroknál: elhízás, cukorbetegség, magas koleszterinszint.
Biztonság:
Nincsenek nagy gyógyszeres kölcsönhatások, a tolerancia jó, kicsik a nemkívánatos hatások (haspuffadás). Fekvőbetegeknél, valamint ismeretlen eredetű hasi fájdalom és bélelzáródás esetén a magokat csak elővigyázatosan szabad alkalmazni. Gyermekeknél ellenjavallott a hosszan tartó kezelés.
Forrás: Arkocaps
Az útifű maghéj, vagy őrlemény nem csak a szokásos zacskós kiszerelésben kapható áruházunkban, hanem kapszulaként is. Könnyen kezelhető, kis helyen elfér és tartalmazza a teljes növényi hatóanyagokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm hozzászólásodat!